Ha kedd, akkor Szucsou. Nagyon vártam ezt a napot, korán fel is keltünk, megreggeliztünk és átmentünk a szomszédba a vonatállomásra. Megint gyorsvonattal mentünk, de most csak 25 percet. Szucsouról nagyon sok szépet olvastam és mindenki ajánlta, szóval én is nagyon rákészültem. Viszont az egész nap egy rémálommá vált méghozzá elég hamar.
Először is tiszta takony lettem mára, a közérzetem förtelmes volt, semmi másra nem vágytam jobban mint a Pannónia utcai ágyra, ehelyett csillió fokban kellett caplatnunk egész nap. Az állomáson metróra szálltunk, ami az első rossz húzás volt. (busz kellett volna) Szucsou kisebb város jóval mint Peking vagy Shanghai, 2 metró vonala van összesen (amúgy az egész város fel van túrva, mert most építik a harmadikat). A metrómegállóban meg Tom és Jerry ment a tvben, ami az egyik legjobb dolog volt a napban.
Azt mondják a kínaiak, hogy Szucsou annyira szép, hogy ez a mennyország földi megtestesítője. Valaha egyike volt a leggazdagabb várososoknak Kínában, több mint 200 kert volt, mára kevesebb mint 100 maradt fenn, és közülük jó pár már UNESCO Világörökség részévé vált. Rengeteg folyó, tó és csatorna szeli át a várost, olyan elvileg az egész mint Velence, de itt több a híd, mint ott.
Először elmentünk egy olyan parkhoz, ahol semmi érdekes nem volt, illetve nem az, amit kerestünk. Úgyhogy tovább metróztunk egy olyan utcába, amit a Tripadvisor ajánlt, hát az valami rettenet volt. Másfél kilóméteren át mentünk egy olyan városrészen, ami konkrétan nyomornegyed volt. A lakók olyan tódozott foltozott vityillókban laktak amit a Szentlélek tartott egybe (vagy Buddha) az utcán mocsok, a mocsokban "piac", kiszuperált teherautók voltak kialakítva alvóhelyé, szóval volt itt minden. Nagyon kevés választott el attól, hogy ne sírjam el magam. Aztán megérkeztünk egy kertbe, ami amúgy szép volt, de nem az, amit kerestem. Itt tényleg eltörött a mécses. Nagyon melegem volt, ülve is folyt rólam a víz, a náthától nem láttam, a torkom fájt, szerintem megint hőemelkedésem volt (az egész napos kvázi szaunázás sem segített kiírtani a bacikat), ráadásul nem azt kaptam eddig Szucsouból amit vártam, és képtelen voltam megtalálni amit kerestem. Szóval tényleg szar volt.
Szerencsére Gyuri átvette az irányítást és segített összeszedni magam, talált egy buszt ami elvitt minket az egyik kertbe amit kerestünk.. A felujítások, a kátyúk és a megmagyarázhatatlan helyekre lerakott bukkanók miatt, úgy zötykölődtünk a buszon mint Ace Ventura, de legalább elvitt minket a Bolyongás kertjébe (hogy mennyire paszolt ez név a mai napunkhoz..), másik neve a kertnek pedig az, hogy Liu kertje. Ez is UNESCO-s, itt őrzik az amúgy a szintén UNESCO-s két zenei stílus felvételeit.
A kert stílusilag nagyon hasonlított a Yu Garden-hez, nagyon hangulatos volt. A hátsó részében volt egy Bonsai kertrész is:
Annyira elment az idő a nyomornegyed miatt, hogy másra már nem volt időnk mert indult a vonat vissza és ezt nagyon nagyon sajnáltam. Nem jutott idő, a Tigris dombra, ahol a ferde pagoda áll, a Shantang utcára, sem a Szerény Hivatalnok kertjére.. Majd a Google-on megnézem őket. Fotózni sem volt nagyon kedvem, kész csoda, hogy ennyi kép született, és még most is bánt, hogy nem láttam Szucsouból többet.
Este a kóreai haverunknál ettünk megint, én egy levest, hátha segít (nem éreztem semmi ízét), aztán kidőltünk. A sok szerencsés nap mellé kellet egy ilyen is biztos.
