Hát ma nagyon eseménydús napunk volt, sok nevezetességet és érdekességet kivégeztünk és akkora szerencsénk volt az időjárással ma is, tiszta levegő, kék ég és kellemes idő volt ma. Először a Láma templomhoz mentünk, még mindig nagyon hangulatos találtam ezt a helyet. A mostani idő sokkal jobb volt, mint mikor Gyurival jártunk erre viszont több ember volt most errefelé. Most is füstölögtek a füstölők mindenfelé, hajlongtak az emberek az imádságok közepette, mi meg szépen kolbászoltunk körülöttük. Annyira gyönyörűek voltak a színek ma, az épületek csak így virítottak a kék ég alatt.
Minden látványosságnál volt egy menetrend, amit tartottunk. Mikor megvettük a jegyeket, letelepedtünk az árnyékba egy padra és Anna felolvasta, hogy mit lehet tudni az adott helyről. Ezután pedig jó alaposan bejártunk mindent és kattintgattuk a fényképezőt. Anyuéknak is nagyon tetszett ez a hely, anyu mint egy kisgyerek folyton elkolbászolt és fotózott mindent, ami csak elékerült, folyton azt néztem merre jár. Mindkettejüknek ez a hely tetszett a legjobban a mai napból.
Mivel Anna még mindig tiszta kóma volt, arra gondoltam, hogy a következő állomás a környező hutong felfedezése lesz, miközben megiszunk egy kávét majd. Erre találtunk egy olyat Gyurival, ahol nyugati kávézók és streetfood éttermek voltak. Oda szerettem volna menni, ahol a foci vébé is volt, mi amúgy egy kerthelység, de odaérve nem nagyon sikerült kideríteni, hogy van-e kávé, és ha van is akkor milyen, így inkább elsompolyogtunk onnan, és milyen jól tettük! 10 méterre a vébés helytől volt egy hangulatos kis kávézó, ahol nagyon finom lattet sikerült inni. Kicsit megpihentünk itt, és élveztük a nyugatias miliőt és hűs levegőt. Megkértük a kínai nőt, aki a kávét készítette, hogy csináljon hármunkról egy képet, de kicsit komolyan vette a dolgot: kapcsolgatta a villanyt a jobb fény hatáshoz és körülbelül öt különböző szögből hajtotta végbe a kérést.
A hutongok maradandó benyomást hagytak anyuékban, főleg anyuban, nem győzött csodálkozni azon, hogy itt tényleg laknak emberek. Nyílván nem volt tiszta egyik utca sem, fura beazonosíthatatlan kupacok hevertek mindenfelé, mégfurább járgányok parkoltak, illetve közlekedtek, amik folyton ledudáltak az útról, akkor is, ha elfértek. Minden nyitott ablakon belestünk és minden kis sikátorba befigyeltünk, volt hogy jobban tettük volna ha nem kiváncsiskodunk, például egyszer egy bácsika úgy döntött, hogy letolja a nadrágját a nyitott, függöny nélküli ablaka mellett, nem foglalkozva azzal, hogy megláthatják.
A Konfuciusz templom volt a következő állomás. Már bőven ebéd idő volt, de csak ezután akartunk menni a Jégházba ebédelni, így betoltunk egy almát és folytattuk a nézelődést. Megint sikerült úgy érkeznünk, hogy láttuk azt az előadást amit múltkor is, igaz, most sokkal-sokkal kevesebben nézték meg, volt kényelmes ülőhelyünk is. Ez a kis előadás jó volt arra, hogy pihentessük a lábainkat, hiszen ezután még sok látványosság várt. Annát elkapták megint egy fotó erejéig, én pedig gyorsan elsomfordáltam onnan, mielőtt eszükbe jut még több fotót készíteni.
Innen a 13-as busszal mentünk tovább a Gongjian hutong felé, ahol a Jégház van. Kicsit paráztam, hogy mennyi idő után sikerül majd megtalálni, hiszen a kínai pajtársaim anno elég sokáig keresgették, és össze vissza köröztünk mire ráleltünk. Most elsőre sikerült megtalálnom a nagy piros kaput amin egy kis ajtón keresztül bejutottunk a keresett helyre. Minden ugyanolyan volt most is, ismerősek voltak pincérek is és a terem közepén most is egy hatalmas nagy jégtömb szolgáltatta a hűvös levegőt. Választottunk három fajta húst (csirka, kacsa, disznó) mellé pedig rizst. Szokás szerint egyenként hozták ki a kért ételeket, de mi bevártuk, míg minden az asztalra érkezett aztán estünk neki a késői ebédnek. Minden nagyon finom volt, egyedül a disznó hús volt fura, mert enyhén édeskés volt.
Már múltkor is felfigyeltem arra, hogy egy tücsök ciripel folyton. Ma végre rájöttem honnan jön a hang: egy óriási vázán egy mini kalitka volt felfüggesztve, amiben egy zöld tücsök volt, ő szolgáltatta a sélutáni muzsikát az étkezéshez. Házi tücsök :) Amúgy az étteremben volt egy akvárium is, amiben iszonyú csúnya halak úszkáltak, és volt egy óriási baromi morcos macska is. Ráadásul elég hatalmas is volt, kiült napozni az egyik asztal alá, ahonnan elég rövid időn belül távoznia kellett, mert elsepregették a helyéről.
A késői ebéd után a Beihai park felé indultunk. A hutingból arra az utcára értünk ki, ahol Aprilékkel is voltunk, itt volt az a piac szerűség, és mint akkor, most is hatalmas volt a kosz.
A Beihai parkban vettünk 1-1 jégkrémet és béreltünk egy elektromos csónakot. Ez volt a napunk másik csúcspontja (bár igazából minden szuper volt ma, minden egyes program egy csúcspont volt <3). A nap még épp nem ment le (itt most már este hét előtt eltűnik az égről), de már nagyon alacsonyan járt, viszont emiatt csodálatos színek voltak. Bementünk a tó közepére és a következő egy órát azzal töltöttük, hogy sütkéreztünk a lemenő nap fényében, szelfiztünk és fotóztuk a tájat. Nagyon szuper ötlet volt a hajóbérlés, nagyon jó móka volt, rengeteget nevettünk (Pascal Sauvage).
Felmentünk a Fehér Pagodához is, de arról lecsúsztunk, hogy felmenjünk teljesen, de így is sikerült szép fotókat gyártani. Sajnos már késő volt, a nap már lement, elkezték felkapcsolni a lámpákat is, így jobbnak láttuk, ha hazaindulunk.
Útközben sikerült ledealelnem a holnapi Nagy Falat, reggel 6:50kor már jelenésünk lesz a találkozási pontnál, ahová csak egy órát kell utaznunk :D Jessz.
Elég fáradtak vagyunk a nap végére, de nagyon tartalmas volt. Igazából néha nem tudom eldönteni, hogy mit gondoljak a kínaiakról. Azért koszos minden mert többen vannak egy négyzetméternyi helyen mint kb bárhol máshol a világon, vagy azért mert ők egyszerűen ilyenek. Rengeteget dobna a város kinézetén és hangulatán ha nem a szemetet kellene néhol kerülgetni. A hutongok pedig szerintem még mindig fergetegesek, fogalmam sincs hogy miért vagyok oda értük, mert semmi szép nincsen bennük..
