Hétfő reggel úgy ébredtünk fel, hogy ma már biztos elmegyünk a Yu Gardenhez. Minden teljesen simán is ment, ami elég meglepő volt az előző napi kóválygás után. A parkban rengeteg ember volt, és 400 fok, 1000%-os páratartalommal, így átcaplattunk rajta, megnéztük amit meg kellett, de amúgy nem voltam elájulva a helytől. Az épületek sötét barna és fehér színűek voltak, nem volt olyan szép színes, mint a Pekingiek.
Viszont itt is a részletekben volt a szépség, főleg a tetőknél. Sok kis folyosó, eldugott kis utak hálózták be a területet, illetve volt egy tó is, amiben halak és teknősök úszkáltak, és várták, hogy etessék őket. A Kert körül bazár sorok vannak, ahol szerintem minden kapható. Hamis és igazi gyöngyöktől a jade ékszereken és szárított ételeken keresztül a drónokig volt minden. El is gondolkodtam, hogy milyen jó lenne egy drón otthonra, rákötnék egy virsli falatot egy madzagra és azzal futtatnám Pauliet :D
Itt is vannak a hutongokhoz hasonló utcák, alacsony kis házikók egymás mellé zsúfolva, vezetékek és száírdó ruhák mindenfelé, az utca fronton pedig sok kis koszos üzlet, ahol én tuti nem vennék semmit sosem.
Végig követtük a felhőkarcolókat, hogy elérjünk a Bundhoz, ahonnan szép kilátás nyílt a folyó másik oldalán lévő üzleti negyedre. Magán a Bundon pedig nagyon drága üzletek, éttermek és bankok székházai helyezkednek el. Csináltunk jó pár fotót itt, szerencsére nem is voltak olyan sokan, valószínűleg az 50 fok miatt, mi is majdnem meggebedtünk, úgy is döntöttünk, hogy hamar vissza megyünk a hotelba hűsölni.
Az a helyzet, hogy reggel úgy ébredtem, hogy kapar a torkom, berekedtem, napközben meg betársult a nátha is mellé. Estére valószínűleg már hőemelkedésem is lett. Nagyon nem örültem ennek, gyógyszerek híján abban reménykedtem, hogy a mézes tea és a sok narancs majd segít, de egyre csak rosszabb lett. Egyedül a jó öreg algopiryn volt nálam, ami kicsit helyre rántott, így egy fincsi vacsora után (hamburgert ettünk :D) elmentünk vissza a Bundhoz, hogy megnézzük az esti fényeket is. Akkora tömeg volt a metrótó a Bund felé, hogy nem fértek el a zebrán, így egy sávot még befoglaltak az úttestből az emberek. Valószínűleg ez mindennapos, mert senki nem zavartatta magát, a rendőrök füttyögtek, terelték a tömeget a legjobb tudásuk szerint. Egész Shanghaiból nekem ez tetszett a legjobban, annyira odavagyok a felhőkarcolókért!
Szerintem azt még nem meséltem, hogy a szálloda környékén mindig sípol egy rendőr, hogy a kereszteződésben terelje a tömeget, elég nagy a forgalom. Viszont a sípszó miatt olyan érzés fog el, minth uszoda lenne mellettem, persze ezután jön a felsimerés, hogy itt nincs uszoda, így a 40 fok még inkább őrjítő tud lenni. Olyan sötét van a szobában hála a szuper sötétítőnek, hogy át tudnák aludni itt egy hetet is akár egyhuzamban, viszont mindig felkelek a sípszóra. Innen tudom, hogy reggel van (éjjel alszik a rendőr is).
A metrón egész türhető a meleg, így ezt az utazási módot preferáltuk mindig. Viszont itt fedeztem fel egy szuper szerkezetet ami kell :D A telefonba bedugod a kis propellert és olvasás közben fújja a fejed. Ilyen cucc nagyon jól jönne nekem is :D
Amúgy rettenetes tényleg a meleg, komolyan attól féltem, hogy lefő a bőröm, én ezt nem bírom. És amikor szétizzadva bemész egy boltba, vagy bárhova, ahol a 13 fok fogad, akkor borítékolt, hogy lebetegszel. Szerintem én is ezért fáztam meg. Azon szurkolok, hogy Gyuri ne kapja el, és hogy én is mihamarabb kikecmeregjek belőle.
