Hát eljött a várva várt nap, ma utazok haza. Nagyon nagyon örülök, hogy itt lehettem és hogy rengeteg új dologot tapasztaltam meg. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer 7330 kilóméterre fogok élni (az Apple térkép szerint), még ha csak három holnap erejéig is. Szerencsém vol, hogy olyan közegbe csöppentem, akik segítettek mindig, akkor is ha nem volt szükségem rá. Erre a három hónapra mindig jó szívvel fogok gondolni, még akkor is, ha sokat morogtam és pampogtam ezért vagy azért. Egyáltalán nem bántam meg, hogy itt voltam, de a sok jó dolog ellenére néha nagyon szomorú voltam, legfőképpen azért, mert egyedül voltam javarészt. Tudom, hogy itt volt Gyuri, ami nagyon szuper két hét volt, a legjobb két hét, basszus, de messzinek tűnik, pedig csak egy hónapja volt. Utána jöttek Annáék egy hétre, ami szintén nagyon jó volt, nagyon régen láttam őket és király programjaink voltak, például az a csónakázás a Beihai parkban :)
De ezen kívül egyedül voltam. Korábban azt hittem, hogy bírom a magányt, hogy rossz lesz, de le tudom magamat fogalani annyira, hogy észre sem veszem ezt a három hónapot. Nem így történt, rettenetes honvágyam volt, és mindig elszomorodtam, ha eszembe jutottak azok akiket szeretek és azok a dolgot amiket hátrahagytam és ahol nem lehetek. A legrosszabb az egészben pedig az volt, hogy nem tudok hazaugrani egy hétvégére és innen nem mehetek el, mert nem tellt le a három hónap. Biztos vagyok benne, ha szabadon mozoghattam volna, ha Európa másik országába kerültem volna, ez az érzés nem lett volna ennyire nyomasztó.
De nem szeretnék hatalmas nagy lelkizésekbe belefutni, inkább elmesélem, hogy mi volt az utolsó héten. Vasárnap ugye Aprillel találkoztam, egy utolsót ettünk együtt és jókat nevettünk. Búcsúajándékként kinyomtatott pár képet azok közül amit akkor csináltunk mikor együtt jártuk a várost és mondta, hogy reméli nem felejtem el. Biztos hogy nem fogom :) megegyeztünk, hogy majd beszélünk még és ha megint Európában, leginkább Budapesten jár, találkozni fogunk. Egyszer még biztos el szeretne jönni a kis városomba (nagyon szeretett itt lenni) remélem így is lesz.
A hetem egyébként elég unalmasan tellt. Hétfőn túlestem az utolsó Carrefour túrán, minden szuvenírt beszereztem és készen álltam, hogy eljöjjön a mai nap. Azon gondolkodtam, hogy végig, miként fogok elférni a bőröndben hazafelé. Yann mondta, hogy neki a cég fizet egy extra bőröndöt ha majd jön vissza Pekingbe. Ha ezt tudom, akkor felvethettem volna ezt én is és nem kell itt sakkozni a hellyel és a súllyal. Most már mind1..
Josy hétfőn mondta, hogy nagyon köszöni a sok segítséget amit adtam nekik, és hogy megtartottam azt a rettegett tréninget a kínai csapatnak. Mondta, hogy bármikor szívesen lát visszont a csapatban és ha Budepestre kell jönnie megint munka miatt, akkor igyunk meg egy pálinkát. (ez utóbbi az én ötletem volt, főleg mert tudom, mennyire "szereti" :))
Yitől is elbúcsúztam, odaadtam neki a maradék pálinkát, mert nagy piás kínai létére. Először azt hitte hogy parfüm, a kis üveg miatt, és kérdezte, hogy most locsolja be ezzel magát? Mondom ahogy érzi, de ezt inni szokás, és nem vállalok azért felelősséget ha ezzel pacsulizza be magát. Aztán többször a tudtára adtam, hogy ez alkohol, és hogy majd igya meg ha érdekli, mert anno nagy mellénnyel mondogatta, hogy tuti megkóstolja majd ha arra jár :D Ez is hétfőn volt, azóta sem kóstolta meg tudtommal :D Amúgy aranyos volt, hozott nekem ebédet, főzött Gung Bao csirkét, amit két hónapja megígért. Meglepően finom volt, jobban ízlett mint az éttermi, nem volt olyan átkozottul édes.
Josy mondta, hogy csütörtökön otthon maradhatok ha szeretnék, nem kell bejönnöm az irodába és vásároljak még egy utolsót. Így aztán szerdán elköszöntem mindenkitől, többen mondták, hogy beszéljünk WeChaten és hogy szeretnének hallani rólam, Helen pedig megkérdezte, hogy küldhet-e majd képet a kisbabájáról ha megszületik. Már miért is ne küldhetne :) Ajándékba kaptam egy doboz teát, benne azzal a teafűvel ami nagyon ízlett mikor Lotus adott belőle kóstolót. Mondta Helen, hogy sehol sem talált ilyet a neten, ahonnan be tudná szerezni, így azt adta oda, ami maradt neki és tett mellé egy kis vörös teát is. Tökre aranyos volt :) A csapattól pedig a Tiltott Városnál lévő szuveníresből (ezt külön kiemelték) kaptam egy cuki tükröt és egy nesszeszert illetve egy kártyát amin miniatűr fényképek vannak a csapatról. Aranyosak voltak nagyon :)
Szóval ma itthon vagyok, utoljára. Este 6kor kell elhagyni a kecót majd, és Josy idejön, hogy kicsekkoljunk és elintézzük a papírmunkát délután. Harry nem tud kivinni a reptérre, mert családi összejövetelre kell mennie, így taxizok majd valószínüleg. Majd megkérem Josyt, hogy hívjon egy Ubert, az olcsóbb :) Szóval úgy néz ki, hogy fél7 körül már a reptéren leszek, de a gépem csak este 23:50kor indul majd. Sebaj, inkább itt dekkolok, mint máshol a városban, van könyvem, filmem, a Powerbankok feltöltve és van Duty Free is, talán kibírom valahogy :D Mindegy már, csak legyen holnap 1 óra magyar idő szerint!!!
És akkor mág azt is leírom, hogy nagy gondban vagyok a pakolással. Anyuékkal ugye hazakuldtem kb 25 kiló szajrét, de van itt még vagy 35 kilónyi és a fullos kézipoggyász. A problémám a súllyal van, mert az csak 30 kiló lehet maximum. Tegnap az egyik ajándék díszdobozától megváltam, hogy legyen helyem, mert ahogy pakoltam, mindig találkoztam új dologgal a szobában amit bele kell valahogy paszírozni ebbe a bőröndbe. Aztán az egyik ajándék sör fenekére néztem, hogy a helyére beférjen valami más; tisztelt cím, nem kap ajándék kínai sört bocsi. Aztán, hogy szabaduljak a súlyfeleslegtől kivágtam a tusfürdőt, meg ilyeneket, így elértem hogy mindennek legyen helye, de a súly még kérdéses, majd megint lemérem a pincében. Szerintem ezzel fogok szórakozni estig.
Nem szeretnék senkit sem tovább untatni a pakolási problémáimmal, így búcsúzok :) Több bejegyzés nem lesz, mert hazamegyek, és véget ér a kínai kiküldetésem. Ágyőőőő, pár óra és otthon vagyok!!!
