Már csak egy napot kell letöltenem a nekem ítélt két hétből és mehetek haza. Nagyon-nagyon várom!
Ezzel az egy bejegyzéssel lógok még, így gyorsan pótlom is. Történetem ott hagytam abba, hogy szombaton a Taj Mahalnál voltunk és eléggé elegünk lett az egész miliőből. Eredetileg az volt a terv, hogy vasárnap várost nézünk Delhiben, de totál elegünk lett a lehúzásból, a melegből, az irdatlan nagy szmogból, ráadásul az egész hetes hajtás is éreztette hatását, így a reggeli alatt nem kellett sokat rágódni a nap sorsán, gyorsan megállapodtunk Lackóval, hogy maradunk a fenekünkön és pihenünk. A nap eleje eltelt mindennemű lelkifurka nélkül, heverésztem a szobában, vettem egy nagy fürdőt, filmeztem, írtam a korábbi blog bejegyzéseket, de délutánra elhatalmasodott rajtam a mehetnék. Pekingben ilyenkor felcsaptam a térképet, megnéztem mi van a közelben, és nekivágtam egyedül az útnak. Itt ez sokkal körülményesebb. Először is felcsaptuk a térképet, hogy mi van a közelben. Két helyszín jött szóba: a Vörös Erőd, és az Akshardham templom. Lementünk a recepcióhoz, hogy szerezzünk kocsit, mivel ugye itt nem lehet közeledni másképp, főleg ha nő vagy. A recin közölték, hogy a Vörös Erőd zárva van, így maradt a templom a talonban. A recis, mint általában nagyon kedves volt, elmondta a tudnivalókat, mikor lesz a vízi lézer show, miket lehet bevinni, mit nem, és mikor van a javasolt indulás a hotelből. Gyorsan foglaltunk kocsit, és egy óra múlva úton is voltunk.
A templomba semmilyen elektronikai eszközt (értsd telefon, fényképező, kamera), ételt, táskát nem lehet bevinni. Ez azt is jelentette, hogy semmilyen fényképet nem tudtam csinálni. Ezt nagyon a szívemre vettem, mert nagyon szép volt a hely. Autóval 10 percre van a hoteltől a templom, ami amúgy egyáltalán nem egy ősi dolog, hiszen 2005-ben nyitották meg. Tradicionális hindu, indiai épületegyüttes, kiállítóteremmel, és egy óriási szökőkúttal. A szökőkút körül naplemente után (előre meghatározott időben) kezdődik az egyik fő attrakció, a lézershow. Különböző színű lézerekkel világítják meg a szökőkutat, ami a zenével együtt mozog, illetve a környező épületekre is vetítettek ki egy történek, ahol négy istenség beszélt és háborgott valamiről, amit nem értettem, ráadásul azt sem tudtam, hogy kicsodák, amúgy sem vagyok nagyon tisztában a hindu vallással, de ennek ellenére tök jó volt. Vettünk 1-1 popcornt, ücsörögtünk a szökőkút mellett és néztük, hogy mi történik. Sajnos nem találtam olyan videót a neten, ami megmutatja, hogy pontosan mit is láttam, és mi volt az, amit élveztem, úgy hogy kénytelenek vagytok ennyivel beérni:
A show után megcsodáltuk a kivilágított templomot, és indultunk is hazafelé. Rövid program volt, de annál kellemesebb, nem akart lehúzni senki, senki sem sürgetett, nyugiban ücsörögtünk, dumáltunk és nézelődtünk. Beteszek ide egy képet, hogy lássátok, hogy mit is láttam, de ezt persze nem én lőttem (sajnos).
Hétfőtől kezdve óránként vagdosom a képzeletbeli centimet, és várom a holnapi napot, amikor munka után egyenesen a reptérre menjünk, és kezdődjön a hazaút. 3 pozitívuma volt ennek az útnak, megismertem Elizetét, aki a Brazil Nokiánál dolgozik, illetve Ouyangot, aki a kínainál, és voltam a Taj Mahalnál. Nem hiszem, hogy valaha vissza akarok majd önszántamból jönni. Sokkal inkább várok arra, hogy visszamenjünk Pekingbe turistáskodni, és találkozzak az ismerőseimmel. Ouyang például mély sajnálatát fejezte ki, amiért kinn nem találkoztunk, mert itt nagyon egymásra találtunk, egy kínaitól elég meglepő módon ölelgetett például : D Mondta, hogy mindenképp értesítsem, ha visszatérek, mert nagyon várja.
Ma már péntek lett időközben, tegnap kifizettük a hotel számlát és becsekkoltunk most a gépre, és mindeközben nagyon-nagyon vigyorgunk. Elég keveset tudtam aludni éjjel az izgalom miatt, de bízom benne, hogy a nyolc és félórás út alatt éjjel tudok majd. Holnap reggel fél kilenckor pedig reményeim szerint sikeresen landolok Budapesten : )
