Pénteken a csütörtöki kényszerpihenő után egy kicsivel jobb egészségi állapotban vágtunk neki a városnak. Először a gyógyszertárhoz mentünk (Puhua), amit Gergő küldött át előző nap, hogy beszerezzünk valamit ami segíthet mindkettőnknek. Elég visszataszító volt az épület környezete, szemét kupacok és kosz volt, benn a recepción a leányzó nem nagyon beszélt angolul, úgyhogy elindultam a gyógyszertár felé. Megmutattuk a patikusnak, hogy mit szeretnénk, a telefonomon volt egy kép a Neo Citránról. Úgy hiszem, hogy tudta, hogy mit szeretnék, mert bólogatott és mondtam, hogy szeretnék ilyet vagy valami hasonlót. De aztán mondta, hogy ezt csak orvos adhat ki receptre, mint minden gyógyszert és orvos most nincs itt. Zsír. Csüggedten továbbálltunk.
Innen nem messze van az Ég temploma, amit Gyuri még nem látott, úgyhogy arrafelé vettük az irányt. Szerencsénkre nem voltak sokan. Lehet azért, mert be volt borulva, vagy mert nagy volt a szmog, de így legalább nem kellett annyi embert kerülgetni. Ráérősen sétálgattunk, bohóckodtunk, nagyon szuper volt. Elég fülledt, meleg idő volt, de mi erősek voltunk. Bejártuk az egész parkot, megmutattam Gyurinak a fő templomot, a visszhang falat, és az oltárt is. Egész sok mindenre emlékeztem amiket anno nekem Yi mesélt itt, így azokat is elmondtam.
Mivel még nem voltunk piacon, a harmadik megálló a szuveníres piac volt, ami a park mellett van. Gyöngy piacnak hívják a 4 szintes épületet, aminek a pince részében éttermek, a többi emeleten pedig szuveníresek, ruha, cipő, táska, ékszer, elektronikai cikk árusok vannak. A ruhák, táskák, cipők mind márkásnak néznek ki, de az összes másolat. Úgy futottak utánunk, hogy nem kell egy Chanel táska? Vagy Rolex óra, és így tovább. Nekem kéne, de az igazi :D Gyuri szeretett volna venni pár apróságot az otthoniaknak, úgy hogy a hűtőmágnes, falitányér és a többi az ilyen apróság vonalra mentünk rá. Pofátlanul nagy összeget akartak elkérni két hűtőmágnesért, ha jól emlékszek 80 juant, ami kb 3500 forint. Én drágállottam, és mondtam, hogy maximum 10 juanért vagyok hajlandó elvinni. Elkezdte lejjebb vinni az árat, meg mindig mondta, hogy ezaz utolsó ajánlat, és mutatta az összeget a számológépén, de én kötöttem az ebet a karóhoz. Mikor azt mondta, hogy akkor ennyi volt, elköszöntünk és indult tovább, erre utánunk futott, hogy OK, jó a 10 jüan :D beszarok :D
Ezt az összes többi ajándéknál is eljátszottuk, Gyuri szerint annyira keveset mondtam mindig, hogy a végén megfognak verni minket, alig bírta ki röhögés nélkül amikor veszekedve alkudoztunk az eladóval. De mondtam neki, hogy nézzen körbe, itt mindenhol ez megy, és tényleg. Rengeteg külföldi volt itt, mindenki alkudozott, az eladók óbégattak, hogy náluk vásárolj, rettenetesen nagy hangzavar volt, de nagyon élveztünk, nagyon nagy móka volt, a végére teljesen belejöttem az alkudozásba is, pedig sosem csináltam még ilyet, sőt kerültem az ilyen helyzeteket. Gyuri nem alkudott, meghagyta nekem ezt a szórakozást, én pofátlanabb vagyok ehhez :D
Még kellett neki 1-2 dolog, de azokat nem kaptuk meg a piacon, úgyhogy a Wangfujing utcán és a plázákban találtuk magunkat. Tök jó időt futottunk, közeledett a naplemente, így felvetettem, hogy mi lenne, ha megnéznénk kivilágítva az Olimpiai Stadiont. Kalandosan, de megérkeztünk a helyre, ahol viszont nagyon sokan voltak. Először azt hittük valami koncert van, de aztán láttuk, hogy csak a hangosítást csinálják, mert közeleg a Selyem út rally vége. Ha jól vagyok informálva ez olyan mint a Dakar rally, Moszkvából indul és Peking a végállomása a versenynek ééééés van magyar indulója is. Most még csak a pavilonok voltak felállítva meg egy színpad meg több információt nem is nagyon tudtunk beszerezni itt, pl hogy mikor lesz a vége, vagy ilyenek, így fotóztuk tovább a stadionokat. A fészek stadiont most sem világították ki rendesen, csak reklámok futottak az oldalán, a jégkocka viszont nagyon szuperül nézett ki. Kerestük, hogy van-e valamilyen összeállítás, hogy kik nyertek itt érmet (Pl a vízilabdás fiaink) de nem jutottunk be, pont valami előadás volt benn. Már eléggé fáradtak voltunk, így hazafelé vettük az irányt.
Útközben egy legyezős, zenélős társasággal találkoztunk, elég érdekesek voltak. A kedvencem a bácsika volt, nagyon iparkodott, hogy tartsa a lépést.
Annyira meleg és fülledt a levegő itt, hogy nem tudom elmondani. Ha fúj is a szél, akkor is megbuggyansz. Tök mindegy, hogy mi van, megbuggyansz. Most a lábaimon lettek foltok, megint valami kiütés féle, szerintem a napallergiám, szóval nagyon boldog vagyok, iszom a kálciumot. Gyuri meg estére kicsit szarabbul lett, nem tudtuk elkerülni, hogy ne kapja el a kehémet :(
