Tegnap végre eljutottam az állatkertbe. Csak másfél óra volt az út oda, annyira vészesen sokan nem is voltak hála az égnek, mivel elkezdődött az iskola szerintem, sok helyen láttam korábban matróz inges lányokat, meg ünnepséget az iskola udvaron. Szegények. A belépő nem volt drága az állatkertbe, még a Panda házas kiegészítő jeggyel sem, de aztán rájöttem, hogy miért: Borzasztó az egész. Az állatok kicsi ketrecekben vannak összezsúfolva, vagy pedig olyan kifutókon, ami teli volt ürülékkel, szeméttel és hatalmas nagy dzsindzsával. Ebben az állatkertben szerintem veszélyeztettebb helyen vannak az élőlények, mint a természetes helyükön, vagy bárhol máshol. Rengeteg kifutó és ketrec volt üres, szerintem azért mert nem bírták itt élve a korábbi lakók. Volt olyan, ahol hatalmas táblákon ábrázolták az állatokat a benőtt, üres kifutók előtt, Anna szerint azért, hogy el tudd képzelni, hogy milyen állat volt ott. Komolyan elszomorító volt az egész, és azaz 1-2 állat amit sikerült látni, mind nagyon szomorúak és koszosak voltak. Az otthoni állatkert mérföldekkel szebb és ápoltabb, ott megbecsülik őket. Itt mindenki rángatta a korlátot, dörömbölt az ablakon, miközben a másik oldalon tiszta ideg volt minden ketrec lakó. Volt aki dobálta őket, meg próbált valami olajos szart átdobni az üvegen a medvéknek, hála az égnek nem sikerült neki, helyette az üvegről becsapódott az a moslék a tömegbe. Majdnem minket is eltalált, nem is kellett félteni, rákiabáltam a fószerre, hogy hagyja abba, mert bevágom a medvéknek eleségnek.
A Panda ház kifutója üres volt, az a három panda maci, aki ott él, benn volt az üvegtetős épületben. Mindegyiknek külön-külön volt egy helye, még ez volt a legkultúráltabb része az állatkertnek. Mind a három maci a melegtől és a reggeli utáni jóllakottságtól szétterülve feküdt, hátat fordítva a bámuló népnek. Néha meg mozdultak, ásítottak, vagy pozíciüt váltottak. Annyira cukik voltak, mint három óriási plüss maci.
És nem, nem simogattam meg őket, itt nem is lehet, max Chengduban, a Panda rezervátumban, mielőtt bárki megkérdezné :)
Mivel eléggé letörtünk az itt látottakon, egy extra programot találtunk ki, elmentünk az állatkertben lévő Pekingi Akváriumba. Ide külön belépő jegyet kellett venni, de szerintem megérte. Elvileg ez Ázsia legnagyobb akváriuma, rengeteg állatfajjal és napi 3-4 állat show-val. A sok átlagos halon kívül rengeteg féle rák, medúza is volt.
Amikor a mini cápákat és a rájákat néztük, furcsa hangokat hallottunk, először azt hittük, hogy gyerekek sikongatnak, de aztán kiderült, hogy ennek a két fehér belugának a hangja volt csak felerősítve:
Iszonyú cukik voltak, ahogy egy sárga műanyag valamivel játszottak, és a hátukon fetrengtek a medence alján. Pont akkor értünk ahhoz a csarnokhoz, ahol az előadás volt, amikor vége lett és több mint másfél óra volt hátra a következőhöz. Elmentünk ebédelni az itteni gyorskajáldába, csak ez volt idebenn. Persze nem azt kaptuk amit kértünk, de azért jól laktunk. Beálltunk a sorba, ami arra várt, hogy bejusson az arénába. Persze elém vágott egy csóka az első 2 percben, és nem foglalkozott azzal, hogy puffogok a háta mögött, így fogtam magam és beálltam elé, így megint én álltam az első helyen, ha ha ha. Tök jó helyet találtunk magunknak, a félórás ácsorgás után. Az előadás nem volt rossz, bár leginkább kínai karattyolást hallottunk, és lehetett volna több mutatvány is. De azért így is látunk kosaracó és röpiző fókákat, integető delfineket és volt egy pali aki egy beluga hátán szörfözött, ezt kipróbáltam volna én is :D
Az azért elég lehangoló volt, hogy mindenből pénzt akarnak csinálni, tömegével voltak csirke nuggets, popcorn és vattacukor árusok, de színes giccses kulcstartó és fénykard árusokból sem volt hiány, nekem a Sailor Moon villogó pálca tetszett a legjobban. Utána jöttek nagy molinókkal, amin azt hirdették, hogy fotózkodhatsz egy vagyonért a fókákkal vagy a delfinekkel az előadás után. Szóval az előadás és a nézelődés után már nem nagyon volt energiánk és kedvünk máshova menni, amúgy is késő volt már.
Úgy gondoltuk, hogy a metró helyett most buszozni fogunk, időnkből kitellik, közben názelődünk. Az idő ugyanannyi volt busszal mint metróval, de sokkal izgalmasabb és veszélyesebb, viszont nem kellett átszállni. Ahogy ezek vezetnek! Botrány! Anna oda sem akart nézni a végén. Előzetes körbenézés nélkül csorognak ki a főútvonalra, dudálnak összevissza, a belső sávban vánszorognak a három kerekű riksák, a busz meg úgy szlalomozik, mint a Harry Potterben az emeletes busz London utcáin, de nagy nehezen sikerült hazaérnünk egy darabban.
Ez pedig még egy botrányos dolog, egy újságosnál találtam. Komolyan élvezik az állatkínzást. Mini teknősöket árulnak egy ilyen nyakba akasztható tartóban:
