Eltellt az első hét. Elmondom, hogy miként: Reggel 7kor ébresztő, majd reggeli, és 8:30-kor pedig indulás kocsival az irodába. Ha szerencsénk van, csak egy órás az út, és belefér egy nyugis kávé az iroda melletti Caffe Shopban. Aztán meló este 7-ig, amikor újra csapatunk haza, vacsora, fekvés-alvás. Elég egysíkú tudom, de másra se időnk, se energiánk nem marad ezeken a napokon. Az első nap kaptam az itteni csapattól egy kis nasit, háááát, nem lesz a kedvencem, de a gesztus nagyon aranyos volt. Valami szezámmagos bigyó, mézzel vagy mivel összetapasztva. Nem tudom hogy hogyan tudják megenni, mert rettenetesen gejl.
A hotel elég kényelmes, a kajákkal sincs semmi baj itt, máshol azért nem mertem még enni, csak a Subwayben egyszer. Azt hittem Kínában eleget láttam ahhoz, hogy itt ne lepődjek meg semmin. Hát elég nagyon tévedtem. A szmog nem akar csökkenni, mint megtudtam elég sok gyár is van Delhi környékén, ami ennek az okozója, nem csak a rengeteg kocsi. Meg persze az sem segít, hogy felégetik a szántóföldet is aratás után. Szóval a szmog csak növekszik, nem tudom, hogy van-e olyan amikor nincs szmog. De nem csak a szmog a zavaró, hanem a hatalmas mennyiségű szemét az utcán is. Mindenhol mocsok és por van, komolyan nem értem, hogy hogyan tudnak így élni. Viszont a tehenekhez teljesen hozzászoktam, néha kicist akadályozzák a forgalmat, de kölönben a légynek sem ártanak, mindenki átnéz rajtuk. Akiket sajnálok, azok a kóbor kutyák. Rengeteg van belőlük, mind sovány és szomorú, sőt, betegek is. Maki nem is tudja milyen jó dolga van otthon, majd közlöm is vele alkalmasint. Az emberek bámulnak, sokan koszosak, a munkatársak persze nem, az irodai alkalmazottak egész összeszedettek. Egy dolog viszont nagyon zavar, az orrszívás. percenként szívigatják, jó mélyen, majd lenyelik. Nagyon undorító. Meg böfögnek és szellentgetnek... Biztos mert tudják, hogy minden jobb kinnt, mint bennt, na de hát akkor is..
Sokszor gondolok vissza Pekingre, ott is láttam egyet, s mást, de ez túltesz rajta. Sok a szegény és a kéregető, tapogatnak egy kis alamizsnáért, (én meg nem győzöm használni utánuk a fertőtlenítőmet, lehet túl kényes vagyok, de jobb félni...). Az utakon minden napos a dugó, araszolva haladunk, hiába vannak sávok felfestve, nem foglalkoznak vele, ahol van egy kis hely két autó között, benyomul a résbe egy másik autó. Dudálnak állandóan, amit egy autós nyelvként is használnak. Kommunikálnak a duda szóval, tudják mint jelent a sok kicsi dudálás, vagy az egy elhúzott, illetve az egy hosszú egy rövid, és stb. Ha az autó öt személyes, sokszor heten, nyolcan is ülhetnek benne. Ha nem férnek bele a kocsiba, akkor lógnak róla. A teherautón is a rakomány tetején utaznak, ha nem férnek be az utastérbe. Elég elterjedt utazási eszköz még a robogó, de ritka, hogy csak egy ember ül rajta. Volt hogy egy egész család utazott egyszerre egy robogón, papa, mama, és két gyerek, plussz a cuccuk. Riksán és robogón is képesek bármit elszállítani, a gipszkaprton lapoktól kezdve, bútorokon át a vashuzalokig. Nincs olyan autó amin ne lenne karcolás, vagy benyomódás. Nem ritka hogy a régi lestrapált teherautók (életemben nem láttam ilyen teherautókat, óriás monstrumok, szallagokkal, virágokkal feldíszítve, kifestegetve, közben látszik, hogy csak a lélek tartja őket egyben) kereke egyszercsak kieesik vagy felborul az úton, ezzel növelve a közlekedési dugó nagyságát. Megtudtam, hogy itt az emberek 70%-nak nincs jogosítványa, sokkal hamarabb van kocsija, mint papírja, hogy vezethet. A rendőrök sem igazán kérik a papírt, így aztán értem, hogy miért is ilyen a helyzet az utakon :D
A hotelban amikor reggelizünk, percenként jönnek a pincérek, hogy megkérdezzék, hogy minden rendben van. Mindig cukkolom Lackót, hogy milyen kis monológot mond nekik vissza (Everything is fine, you are very kind, thank you). Ahogy múlnak a napok, egyre csak csökken ennek a monológnak a hossza, ma már a két szavas mondtanál tartunk (All good.) Nagyon zavaró, hogy hemzsegnek mint a legyek körülöttünk és minden beszélgetést megzavarnak a hajbókolásukkal és a kéretlen segítségükkel. Mondjuk inkább legyen ez, mint a fordítottja. A munkahelyen is segítőkészek, az első nap látták, hogy sok vizet iszok, meg egy light kólát, azóta azzal várnak, hogy ott a víz az asztalon és a kóla is. Folyton faggatnak, hogy nincs-e valamire szükségem, csak szóljak és hozzák is.
Szóval a benyomásaim elég vegyesek, és inkább negatívak, mint pozitívak. Eddig nem láttam olyan sok szép dolgot, és, hogy őszinte legyek, nem is nagyon vagyok kiváncsi rá. Óriási a tömeg, a kosz a por és meleg. Hiába van itt ősz és illetve a tél is kezdődik náluk, még mindig 32-33 fok van napközben. Hiányzik az otthoni 10 fok :) Szóval India eddig nem az én országom, ha munka miatt nem kell, nem hiszem, hogy vissza fogok ide térni valamikor. Nem úgy mint Kína, oda visszamennék, és szeretnék is, tervezzük is Gyurival, hogy pár év múlva kiugrunk megint, hogy megnézzük, hogy mi változott.
Csináltam pár képet az irodai kilátásról is, illetve a hoteléből is:
