Hát eljött a nagy nap. Alig aludtunk, mert elég későn feküdtünk le, reggel viszont simán össze tudtunk készülni. A vonat pályaudvar 1 órányi metróra volt, amin már majdnem elaludtunk. Reggel kilenckor indult a vonat, így mi már 7-kor úton voltunk, hogy tuti le ne késsük a vonatot. A pályaudvar katasztrófa. Csak a mi vonatunkon van kb 1200 férőhely, van 26 vágány, nem nehéz kitalálni, hogy rengeteg ember fordul meg itt egyszerre. A metróból eljutni a vonat állomásra kész horror volt. Szerintem egyszerre több száz vagy ezer ember akart felférni a 2db mozgólépcsőre ami felvisz. Nincs több. Összesen kettő van amit lehet használni, kész röhej. Aztán a security check-hez megint 2 mozgólépcső vitt fel minket, természetesen nagy volt a tolongás itt is. És ezután jöttek a biztonsági kapuk, csomag átvilágítás, stb, ez is borzasztó volt. De itt végeztünk a rossz részével a dolgoknak, az egész furakodós részen fél óra alatt értünk át, ami tekintve, hogy mennyi ember volt itt, teljesen jó idő.
A pályaudvar hosszúkás alakú, ami alatt keresztben vannak a vágányok. A vágányoknál a pályaudvar mindkét oldalán van 1-1 kapu, amin keresztül végre eljutunk a vonathoz. Viszont ezeket a kapukat csak indulás előtt fél órával, 20 perccel nyitják ki, aztán megnézik az útleveled, kezeled a jegyed, aztán mehetsz a vonatodhoz.
Már a vonaton ülünk, tök jó helyünk van, mellettünk nem ül egy lábszagú kínai sem, a vonat csöndes, 303 km/órával hasítunk és csak a kiabáló kínaiak zavarják meg a nyugalmunkat. Nagyon durva, hogy milyen hangosak tudnak lenni. Még 3 óra van hátra, megpróbálok aludni addig, aztán folytatom a bejegyzést Shanghaiból. Csácsáá
Na, hát megérkeztünk végre. A vonat út sima volt, nem volt para, csak nem nagyon tudtunk aludni. Aztán gondoltuk, hogy ha már itt vagyunk az állomáson, megvesszük visszafelé a vonatjegyet. Hát nem jött össze. Miután kivártuk a kilóméteres sort, közölte velünk a kiscsaj, hogy nem tudjuk megvenni, mert ő csak a következő 2 napra adhat ki jegyet vagy mi, mi pedig későbbi időpontra akarunk venni. Aztán elmentem egy másik sorba is, hátha, de itt a pacák azt mondta, hogy vegyem meg interneten. Köszi. Majd megpróbáljuk.
Ezután a metró jegyvételes mizéria volt, nem sikerült gépen megvenni a metró jegyet, és mivel senki nem segített, hiába kértük, elmentünk a jegypénztárba, ahol szintén kilóméteres sor volt. De miután kivártuk, kaptunk jegyet. Elég nyűgösek és feszültek voltunk a végére mind a ketten, és ezután követlezett egy közel egy órás metrózás MEGINT. Kisebb tekergőzés után megtaláltuk a hotelt, ami konkréten kiszúrta a szemünket.
Akkora szerencsénk volt, hogy a korábban kalkulált ár helyett 400 jüannal kevesebbe került a szobánk, ez tök jó hír, enyhített a mérgünkön egy kicsit. A szoba nagyon király, imádom az ágyat, anniyra, hogy haza viszem :D haha (de az is lehet, hogy az apartmanban lévő kényelmetlen ágy után már minden szuper kényelmesnek tűnik). És még egy jó hír mára, VPN nélkül is elérek minden oldalt a hotel wifijén keresztül. Még a blog írás is öröm:D
A huszonkettediken vagyunk amúgy, kilátással az utcára és csomó magas épületre. Miután kicsit összekalapáltuk magunkat, elmentünk sétálni egy kicsit. Nagyon szuper helyek vannak a környéken, össze is gyűjtöttünk párat amit kipróbálnánk, még Xiabu is van :D Meszire nem mentünk, de jól esett sétálni az egész napos utazás után, majd holnap nézünk meg valami érdemlegeset, még alakulóban van a terv. Amúgy elég nagy a szmog, minden fátyolos, nagyon szurkolok, hogy eltűnjön innen majd, mert szeretnék szép képeket :)
