Két opció került szóba a Nagy Fal meglátogatására.
- Mutianyu: Ez a fal szakasz messzebb van Pekingtől, BKVval kb 4 óra oda és 4 vissza, így ha ide akarnánk menni, akkor szervezett utazás keretében kéne (rövidebb lenne az utazási idő). Gergőék elküldték, hogy melyik irodával mentek anno, ami tök jó lett volna, de már 7-re a városközpontba kellett volna mennünk (ami innen 1 óra), azaz 5 után kellett volna kelni valamivel. Ellenben az egy nagyon szép és kevésbé zsúfolt falszakasz, nincs annyi turista, sokkal élvezhetőbb.
- Badaling: Közelebb van Pekinghez, emiatt zsúfoltabb, de ez is egy szép és karbantartott fal részlet. BKVval csak 2-2,5 óra eljutni oda.
Nagyon szívesen elmentem volna a Mutianyuhoz, de végül volt két elég nyomós okunk amiért a második opció mellett döntöttünk. Gyuri nagyon beteg lett, nem akart hajnalban kelni, én meg nem hajszoltam volna bele egy egész napos kötött programba (lett volna ebéd is, a városközpontba este 7 körül értünk volna vissza, majd onnan még haza 1 óra metrózás), a másik pedig, hogy akkora lett reggelre a szmog, hogy alig láttunk el 100 méterre, és féltünk, hogy ha el is jutunk a falhoz, nem látunk semmit.
Időben elindultunk Badaling felé, az S2 nevű Hévvel akartunk menni oda, de sehol semmi nem volt kiírva a megállónál, illetve minden kínaiul volt kiírva és nem volt sehol egy információs pult, ahol segíthettek volna. Bezzeg csomóan jöttek oda károgni, hogy menjünk velük a nagy falhoz kis busszal, ők elvisznek.. Köszi (egy vagyonért), a végére nagyon mérges lettem, ott kóvályogtunk, nem tudtunk semmit, be nem engedtek a pályaudvarra, ezek meg csak jöttek oda, erőszakosak voltak, a végén már kiabáltam nekik, hogy hagyjanak nekünk békét. Magyarul persze, eléggé meg is lepődtek, de legalább utána nyugtunk volt. Annyira idegesítőek voltak komolyan. Eljöttünk az egyik károgó mellett, én totál levegőnek néztem őket, megtanultam, nem szabad rájuk nézni, mert akkor elvesztél. Szóltam Gyurinak is, hogy rájuk ne nézzen, csak csörtessünk előre. Szóval eljöttünk a pasi mellett, erre a szemem sarkából látom, hogy már óbégat a következő károgónak és mutogat ránk. Na a másiknak több sem kellett, jött szembe. Borzasztóak. De ilyen nem csak itt van, ezt máshol is utálom.
Szóval az S2 kudarcot vallott, pedig ezzel gyorsabb lett volna, így megkerestük a buszt, ami egy metróval arrábbról indult. Kígyózó sorok vártak arra, hogy feljussanak a buszra. Ide szerencsére jó volt a metrós kártyánk, nem kellett külön fizetnünk az útért. Megfigyeltük, hogy minden buszra annyi embert nyomnak föl, hogy sokaknak nem jut ülőhely, pedig másfél órát kell zötykölődni majd. Hát mi nagyon nem akartunk pórul járni, és állni, úgyhogy úgy taktikáztunk hogy véletlenül pont nem jutottunk föl a buszra, várnunk kellett a következőre. "Micsoda balszerencse" :D
Tök jó helyünk lett a buszon, és milyen szerencse volt, mert több mint 2 órát utaztunk vele, mivel a Fal felé hatalmas dugók voltak. Nagyon lassan haladtunk, rengeteg autó volt, kinn 1000 fok, és sok autó fel is adta, valszeg túl melegedtek. Az út szélén vagy 20-30 autót, kamiont láttunk lerobbanva, felhajtott motorháztetővel. Annyi autó volt az úton, hogy még úgy is állt a sor, hogy a leálló sáv is tömve volt velük. Ide is kéne egy autópálya szélesítés.
Útközben láttunk más falrészletet is és szép tájakat, amit elrontott az a hatalmas szmog ami volt. Nagyon nagyon nagy volt, tényleg, és emiatt szürke volt minden, pedig annyira szép lehet tiszta időben ez a táj. Sok sok hely, rajta a fallal...
Badalinghoz rengeteg busz vitte a turistákat, nagyon sokan voltak, de úgy voltunk vele, hogy legalább ideértünk. A Falhoz 3 út vezetett, mehettél gyalog, felvonóval és bobbal. Mi az utolsót választottuk. a bobhoz vezető úton medvék voltak rettenetes körülmények között, nagyon sajnáltam őket :( Szerintem állatkínzás az, ahogy tartották őket a koszos vermekben árnyék nélkül. A bob nem volt semmi extra, először csak felvitt minket a falra, és tök jó ötlet volt ezzel feljönni, mert nagyon meredek volt, biztos, hogy nem caplattunk volna fel gyalog :D
Annyira vészesen az első szakaszon nem is voltak, nagyon szép kilátás is volt. Annyira jól néz ki, ahogy ez a fal tekereg a hegyen! Nem gondoltam volna anno, hogy látni fogom a Nagy Falat egyszer! Szuper volt, a kilátás is egész élvezhető volt, bár nem volt olyan tiszta a levegő.
Lefelé Lópici Gáspár vezette a bob karavánt:
Nem volt nagy száguldás, de legalább egyben leértünk, ami eleinte számomra nem volt egyértelmű, amilyen állapotban volt az a pálya :D Hazafelé is volt helyünk a buszon, addig ál-telefonáltam, hogy lemaradtunk a buszról amire felzsúfoltak volna minket, így maradt a következő, amin volt ülőhelyünk is. Visszafelé nem volt dugó, csak úgy suhantunk. A városba visszaérve bár napos időt mondott az előrejelzés, nem lehetett látni a napot rendesen akkora volt a szmog. Csak egy kis sárga korong volt, ha belenéztél, nem is zavarta a szemed. Szörnyű.
Este kidőltünk, nem volt semmi más program, erre a napra, és egyikőnk se várta a másnapot, mert Gyuri megy majd haza...
