Az elmúlt 3 reggel, minden alkalommal munkába jövet találkoztam 1-1 százlábúval, átmasíroztak előttem a járdán. Nem vagyok babonás, de remélem nem jelent bajságot, mert ezt a maradék egy hetet nem ártana ép bőrrel megúszni. Már csak egy hééééééééét, mennyire szuper!
Nem bántam meg egyáltalán, sőt, örülök, hogy kijöttem, de már elég volt Pekingből, már szeretnék otthon lenni, magyar ételeket enni, meginni egy finom rosé fröccsöt, találkozni a családommal és a barátaimmal és nem utolsó sorban Paulieval játszani <3
Anyuék elrepültek kedden este Budapestre, de mielőtt elindultak volna, vacsiztunk egy utolsót a Xiabuban. Amíg én dolgoztam, ők várost néztek, az Ég templomát és az Olimpia Parkot hagyták az utolsó napra. Én mindkét helyen voltam már párszor, így nem bántam, hogy kimaradtam. (persze inkább mentem volna, mint hogy dolgozzak) Találkozási pont az étterem volt, én hamarabb érkeztem oda, így megredeltem a vacsit, hogy minden megérkezzen mire ideérnek a többiek. Persze hülyének nézett a nő, azt hihette, hogy egyedül eszek ennyi kaját, láttam a fején, hogy hitetlenkedik, míg végül csak megkérdezte, hogy hány ember fogja ezt megenni. Miután értelmezte a válasz activytit, hogy hárman leszünk, megkönnyebbült és bólogatott vigyorogva, hogy már mindent ért. Szeretek ide járni kajálni, annak ellenére, hogy sokszor olyan fejet vágnak miközben felveszik a rendelést, mintha vérig sértetted volna őket, vagy hogy egy büdös szót se tudnak angolul, vagy hogy minden egyes alkalommal elfelejtenek valamit kihozni, és úgy kell elmutogatni, hogy mit. De tényleg, például a hiányzó tofu csíkok elmutogatása egy elég erős feladvány volt, vagy a leves fűszerkeveréké.
Viszont nagyon szeretem az itteni ízeket, meg nem is drága a hely, szóval valamelyest kárpótolva érzem magam :D Annáéknak is nagyon ízlett minden, ezzel az alkalommal talán jobban is mint korábban, öröm volt nézni, ahogy válogatás nélkül falnak fel mindent, velem együtt :)
A kiadós vacsi után elmentünk a Carrefourba, hogy vásároljanak még 1-2 csomag nasit szuvenírnek, persze mondanom sem kell, hogy nem csak 1-2 dolgot vettünk megint :D Úgy mentünk haza mint a málhás szamarak. Annyira jó hogy közel lakok a bolthoz, nem kell sokáig cipekedni.
Nem emlékszem, hogy mondtam-e de hihetetlen szerencséjük volt anyuéknak az idővel. Amikor Gyuri itt volt, 1 nap volt Pekingben amikor kék volt az ég és tiszta a levegő, a többi már felhős vagy szmogos volt. Annéknál fordítva volt, az első nap volt felhős és szmogos, utána csak a virító kék eget látták. Annyira szép volt végig, hogy így szinte hihetetlennek tűnik, hogy hetekig nem látsz szinte semmit a szmogtól. Mióta itt vagyok, ennyi ideig egy huzamban én sem láttam ilyen pompás időt.
Anyuék egy, körülbelül 12 kilós bőrönddel jöttek ki, ha jól emlékszem és két kézipoggyásszal. Most is két kézivel mentek haza (igaz 100 kilós volt és jól kitömve) illetve kettő 30 kilós börönddel. Az egyikben csak az én cuccom volt, engem sem kell félteni ha vásárlásról van szó, a másikban pedig a kettejük cucca. Minden olyan cuccot hazavittek, amire már nem lesz szükségem. Például vettem egy olcsó kis lábast anno, amiben főzöcskéztem vagy kukoricát főztem. Úgy voltam vele, hogy ha itt marad, nem lesz egy nagy érvágás, de anyu ezt is bepakolta, azzal a jeligével, hogy a kemény magyar forintokon vett dolgokat nem hagyjuuk itt a kínaiaknak. Szóval még a lábas is hazakerült :D
A lényeg, hogy már elég üres a kecóm, pár ruha az ágynemű, a kávéfőzőm és két könyvem van otthon már csak. Kipróbáltam, ha mindent elpakolok, akkor 3/4-ig van a bőrönd, szóval van helyem vásárolni :D Mivel a szuveníreket is hazavitték és már nem nagyon emlékszem, hogy kinek milyen "igazán hasznos" dolgot vettem, így az emlékezetemre kell hagyatkoznom, remélem nem hagyok ki senkit :D
Így aztán tegnap munka után elmentem shoppingolni megint, de semmi extrát nem vettem, csak elnézelődtem az időt, mert így az gyorsabban tellik. Amikor Gyuri itt volt, csomót vártunk a 131-es buszra, ami elvisz a City Mall plázába, ez a legközelebbi hozzám. Persze nem jött a busz, de most kiderült, hogy azért, mert érthetetlen okokból kifolyólag konvojban közlekednek, egymás után három is jött egyszerre, aztán csomó ideig semmi. Tegnap pont elcsíptem egyet, és tökre örültem neki, mert a 131-es emeletes busz, és ebben a megállóban mindig van hely a kakasülőn, tudok nézelődni. Gyurival párszor próbálkoztunk elcsípni pár ilyen járgányt, de vagy lekéstük, vagy nem jött, és volt, hogy felszálltunk rá, de olyan kicsi volt a belmagasság, hogy Gyuri hosszában nem fért el :D Tegnap keringőzni is tudtunk volna, annyi hely volt.
Holnap nem tudom, hogy mit csinálok majd, de szombaton elmegyek kirándulni, az biztos, bár már kicsit unom, hogy minden kiruccanásom fele csak az oda és vissza úttal tellik el, és most órákról beszélek. Ide több mint két és fél óra az út, és nem ártana időben kiérni, mert akkor kevesebben vannak, ergó kelhetek hajnalban. Na sebaj, megéri majd, mert azt olvastam róla, hogy nagyon szép lesz. Bár Yi korábban azt mondta, hogy egy szép őszi napon jobb lenne elmenni, mert csodaszépen néz ki ilyenkor a táj a sok színes fával (hsziangsani ősz itt olyan mint a japánoknál a cseresznyefa virágzás tavasszal). Elhiszem neki, de ennél ősziesebb hétvégét már nem találok, hisz ez lesz az utolsó itt nekem.
Amúgy elkezdődött az iskola itt is ugye, a szomszédos suliban már kora reggel gyakorlatoznak megint, öröm rájuk ébredni reggelente, nicns szükségem ébresztőre. A mellettem lévő épület meg lassan elkészül, a ház falait és a csúnya vas gerendákat lefestették és elészült az üvegtető is, most már csak a hátrahagyott mocskot kéne eltakarítaniuk. Amúgy jó, hogy végre végeztek, mert mivel nagyon közel voltak az ablakomhoz, nagyon frusztrált, hogy bármikor beláthatnak, így folyton el volt húzva a függönyöm és mindig sötét volt. Amúgy az iroda előtt is elkezdtek földet túrni, biztos ide is épül valami csoda majd. Ennyi változás történt a környezetemben :) Josy tegnap kérdezte, hogy mikor jövök vissza Pekingbe, mert szívesen várnak, szerintem már várja a következő Laser tag harcot :D Mondtam, hogy bármikor, ami igaz is abban az esetben ha nem három hónapra kéne jönnöm, hanem kevesebbre illetve lehet három hónap, de nem egyedül. Más kikötésem nincs :D Ha-ha-ha
