Fú, hát hol is kezdjem, a mai napom nagyon fárasztó volt. Itt ülök kitikkadva az ágyon és alig bírok megmozdulni. Délelőtt a lustálkodáson kívül semmit sem csináltam. Josy rám írt, hogy nem biztos, hogy jó Jinek a mai talink, írjak neki. Nem tudtam mi történt, már azt hittem valami gond van az…

Az irodában minden vizes izé mellett van egy ilyen csúnya szűrős szemetes is, ami a teafűnek/virágoknak van. Képzelhetitek, hogy mennyire szép ennek a látványa nap végére... Kipróbáltam az új éthordómat :) És ezek a kis cetlik amiket kaptam, hogy ne vesszek el, legyen BKV-s kártyám , stb…

Reggel elég korán keltem ahhoz, hogy végig nézzek egy Indiana Jonest és elővarázsoljam a TV boxból a Shaun, a bárányt. (nagyon rácuppantam, írtó cuki). Háromnegyed 8ra értem be az irodába, senki nem volt még benn, még a portán sem :) Elég sok melóm volt, meg volt egy majdnem egyórás meetingem…

Egész napom java részt melóval telt, amit nem bántam, mert elrohant az idő. Reggel tízkor már éhen akartam halni, vártam h menjünk ebédelni. Mondta Lotus, hogy biztos mert megint nem reggeliztem. Mondtam, hogy elég volt a kávé reggel, jó sok tejjel (na ezen már fintorogtak) aztán Helen mondta, hogy…

Hogy mennyire szuper napom volt! Reggel arra ébredtem, hogy kék az ég és süt a nap. Persze szívtam a fogam h basszus tuti meleg lesz, de ez sem érdekelt, mert jó volt látni Peking ezen pirinyó kis részét naposan is :) Lotussal elmentünk reggelizni, hát hogy a kínaiak mennyi fura dolgot esznek…

Nyugi, nem fogok minden napról írni. Tegnap éjfél után aludtam el nagy nehezen, reggel viszont alig bírtam felkelni, félóráig csak kóvályogtam. És egy olyan kis lakásban mint ez, elég frusztráló volt, nem volt helyem hova kóvályogni így visszadőltem az ágyba :D Reggel sikerült zokni mentes kávét…

Esett ma az eső, így semmit nem csináltam, csak a Carrefourban andalogtam és megint találtam érdekes cuccokat :D Sikerült lefotóznom kívülről a kecót meg a kilátást, is, páran kérdeztétek.. A TVben Shaun a bárányt nézek 2 napja, annyira cuki!!! És ez nem baj ha kinai, mert nem nagyon beszélnek…

  Eljött a nagy nap. Körülbelül százszor pakoltam át a poggyászaimat, hogy a súlyhatárt ne lépjem át (ami amúgy sikerült de nem szóltak szerencsére). Gyuri kivitt a reptérre, könnyes búcsú után pedig elindultam.  Először a Duty freeban találtam egy kincset, ilyet hazafelé be kell szereznem az…